Keresés ebben a blogban

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rozskovász. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rozskovász. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. február 25., vasárnap

Hópárduc, hosszú érlelésű kovászos kenyér





A hosszú érlelésű kenyérnek nincs párja. Más az állag, az ízek, egyszerűen fantasztikus, és nem utolsó sorban a legegészségesebb. Egyik csoporttársunk, a Vad-kovászolók csoportunkban, Kostyalik Zsuzsanna  hozott januárban egy olyan receptet, amiben a kenyér egy teáskanál kovásszal volt elkészítve. Csodás kenyérke volt. Most én is megalkottam a számomra ideális kombinációt. Több próbálkozás után ez lett a nyerő J Na és miért épp ez lett a neve? Elárulom! Nagyon hideg van a napokban. köztudott rólam, hogy nem nézek tévét, kivéve az animal csatornákat, imádom az állatokat. Kimentem az udvarra fotózni , nagyon fáztam. Vittem magammal a jó meleg szőrmét. Mikor belehuppant a kenyér a szép puha párnába, a hópárduc jutott az eszembe, ahogy lapul a hófedte, fagyos csodás természetben a maga csodálatos lényével ....hát nem tudtam kiverni a fejemből.Ráadásul még a Retro rádióban is a hírekben ma a hópárducról beszéltek, nem regisztráltam, hogy mit, de az állatkerttel volt kapcsolatos. Nos így lett  „hópárduc“ kovászos kenyérkém J Akkor térjünk a receptre, ami rém egyszerű, csodás  végeredménnyel!



Hozzávalók:

2 evőkanál, vagyis 7 dkg teljes kiőrlésű, aktív rozskovász
5 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt
55 dkg kenyérliszt ( Bl 80)
400 ml víz
2 teáskanál parajdi só, amit két kanál vízben oldok fel



Elkészítése:

A gép üstjébe mérem a langyos vizet, hozzá adom a kovászt, simára keverem, majd hozzá szitálom a liszteket, és kézzel alaposan elkeverem. Letakarva pihentetem egy órán át. Ez után a gép segítségével kidagasztom a tésztát szép simára, majd végül hozzáadom a sós vizet. Rákapcsolok a hármas fokozatra, és egy perc alatt átdolgoztatom a sóval a tésztát. Lágy tésztát kapok, szinte folyik, de nem ijedek meg J  Egy hablapát segítségével a tésztát egy tálba teszem át, ahol hideg vizes kézzel azonnal meghajtogatom sziromhajtogatással mint itt egészen addig, amíg a tészta engedi. Nos ezt a hajtogatást végzem 6- 7 órán keresztül egy óránként szoba hőmérsékleten, ami nálam 21 fok. Ne ijedj meg, egyáltalán nem fontos hogy percre betartsd az intervallumokat, ha 5 alkalommal hajtogatod meg másfél óránként úgy is tökéletes lesz. Az a lényeg, hogy a tésztám a végén duplázzon, paplanos, bubis, és könnyed, habos állaga legyen. Ha ez megvan, lisztezett felületre borítom, majd könnyedén előformázom cipóra.


Fél órán át , letakarva egy tállal így pihentetem. Ez után veknire formázom a csodás, paplanos tésztámat. A tészta szépen fogja magát tartani. Konyharuhával bélelt, liszttel alaposan kiszórt szakajtóba teszem át a veknit, nejlonnal takarom le, és berakom a 7 fokos hűtőszekrénybe, majd ott felejtem 12 órára, de akár 14 órára is!


Másnap reggel a pultra teszem és hagyom kicsit felmelegedni, amíg a sütőm a kerámia tálammal vagy a vasfazekammal eléri a 250 fokot.


Lisztezett bevetőlapátra borítom, tetszőlegesen bevágom, és bevetem sütni.


250 fokon, légkeveréssel sütöm 15 perig, majd légkeverés nélkül lefedve még 45 percig.  A végén én leveszem a fedőt, és kicsit még rápírítok, hogy szép piros ropogós legyen. Ennyike J

Sikeres elkészítést és jó étvágyat kívánok! J


„ Csinálj minden nap olyat, ami boldoggá tesz, hogy a lélek szeressen benned lakni! „


2017. május 8., hétfő

Peredi kovászos parasztkenyér





Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma...
A búbos kemencében lobog a tűz. Mikor az ember ráteszi kezét, szinte érzi annak szívdobbanását. Élet van abban! Olyan, mint áldott állapotban lévő anyuka... teljességében gyönyörű. A külvilág még tele várakozással, izgalommal, ő azonban már nyugodt, méhének melegében egy új élet ébredezik. Így van ez a kemencével is. Férfi kezek lángot gyújtanak, asszonyi kezek fáradhatatlanul dagasztanak... kemence fala átmelegszik, dagadó cipó emelkedik... mígnem e két lélek egy térben egyesül... lassan sül.

Áldott a kéz, mely a lisztből életet gyúr, éppen úgy, ahogyan az Úr. Porból lettünk... mivé lettünk? Kenyerünket ki süti meg helyettünk? Nincs időnk, nincs erőnk... de az elmúlóknak, akiknek talán már csak heteik, óráik, perceik vannak, akiknek csontjai mozdulatlan is roppannak, nekik van idejük, van erejük? Más van nekik... hitük s amit cserébe kaptak, életszeretetük. Lenne még hasznos mit ők tudnak, de ébren találja-e őket a holnap? Krisztus teste kezeik közt, szemeik közt... átadnák ők, csak lenne időtök...

Közben kisült a kenyér, a hír átjárja a portát! Érzitek illatát, halljátok hangját? Hallani, ahogyan az asztalon puffan, már csak az égett kérget kell leverni... sercen, csattan. Gyors és határozott percek ezek, a "bába" keze nem remeghet....
http://faluhelyen.blogspot.sk/2012/01/mindennapi-kenyerunket-add-meg-nekunk.html





Pár szót hadd említsek  a kemencémről.Pontban három évvel ezelőtt készült el,születésnapomra építette meg a párom.Látta milyen szenvedéllyel  kovászolok,így elhatározta megépíti nekem.Hozzá teszem nem kőműves,semmi köze a szakmához,de nagyon jól megoldotta.Munka után naponta valamit építgetett rajta.Bő egy hónap alatt elkészült.Köszönettel tartozunk  Varga János barátunknak,aki nagyon sokat segített online a kemence tervezésben,kivitelezésében,valamint ellestünk sok praktikát a Kemencebence internetes oldalról is.Rendszeresen használom,hetente sütök benne kenyereket,de sült már benne pár ropogósra sült malac,csülök,pecsenye,takart,húsleves,kenyérlángos,kuglóf és sorolhatnám.Kitűnően működik,de be kell,hogy ismerjem..., nem egyszerű a kemence helyes felfűtése.Mondhatom tovább tartott elsajátítanom mint a vadkovászolást.No de megéri a vesződést,csodás,páratlan ízvilágot ad minden ételnek,kenyérnek ,péksüteménynek.A legszebb és „legnagyobb“ születésnapi ajándékom volt,amiért örökre hálás leszek a páromnak!







Nos akkor írom az én jól bevált peredi parasztkenyerem receptjét amit immár három éve így készítek.Nem túlzok,ha azt mondom jó pár százat  megsütöttem ezzel a recepttel a kemencémben.Természetesen egy darabot nem sütök,minimum hatot,de kilenc cipó fér el benne kényelmesen.








Hozzávalók egy darab cipóhoz:

70 dkg kenyérliszt
500 ml langyos víz
15 dkg aktív, kemény állagú  teljes kiőrlésű rozskovász
15 dkg aktív, kemény állagú teljes kiőrlésű tönkölykovász
természetesen más lisztből készült  kovászt is használhattok,de az íze így az igazi számomra
22 gramm parajdi só






Elkészítés:

A lisztet egy tálba szitálom,ráöntöm  a langyos vizet,kézzel össze keverem ,nem gyúrom,csak annyira hogy ne maradjon a liszt sehol se száraz.Letakarom ,két órán át hagyom őket barátkozni.(modern kifejezéssel, autolizálok)
Az autolizált lisztet a gép üstjébe teszem,hozzá adom vadkovászt és elindítom a gépet.Az egész dagasztás nem több tíz percnél,az autolizálás ebben is hasznos,lerövidíti a dagasztást,rugalmassá,jobban nyújthatóvá  és illatossá teszi a tésztát.
A művelet vége felé adom hozzá a sót .A bedagasztott tésztát fél órán át letakarva a gép üstjében pihentetem.
Megkezdem a hajtogatást,amit háromszor végzek el negyven percenként.Enyhén olajozott felületen hajtogatom a lágy tésztát.Minden hajtogatásnál feszül,paplanosodik .Ha úgy érzem nagyon lágy,lisztezett felületen folytatom a hajtogatást,nagyon szépen tudom vele korrigálni  a tészta állagát.
Az utolsó hajtogatás után még fél órán át pihentetem a konyharuhával letakart  tésztát.
Enyhén lisztezett felületen megformázom a cipót,majd a szakajtóba helyezem varrattal felfelé és konyharuhával takarom be.A tészta felületét liszttel szórom meg,jobban látszik a kelés folyamata, ha szakad a tészta a varratnál, és renben van az ujjpróba akkor az igazi!





  



A kelési idő maximum két óra átlagos szobahőmérsékleten.Természetesen nyáron lerövidül.
Ez idő alatt felfűtöm a kemencét 220 fok körüli hőmérsékletre.Kihúzom a parazsat,kitakarítom a sütőteret a hamutól,lisztpróbát végzek.Ha szépen lassan pirul a liszt,akkor a tésztát a bevető lapátra helyezem,tetszőlegesen bevágom,majd bevetem a  kemencébe.Ráteszem a tévőt és 50 perc alatt piros,ropogósra sütom a kenyereket.Tíz perc után azért ellenőrizni szoktam nem-e kapta meg a tetejét,ha sültebbnek látom,zsírpapírral takarom le és így sütöm végig.Nem marad más hátra,mint hogy a bevető lapátom segítségével kiszedem a kenyereket egy fonott kosárba rakom őket.Kapnak egy kis hideg vizes mosdatást,aztán úgy recsegnek-ropognak,hogy öröm hallgatni.









A sütés módja és ideje villany sütőben  250 fok 10 percen át gőzösítve,majd további 40-45 perc gőz nélkül 200 fokon.Van,hogy sütőlemezen,sütőkövön vagy vasfazékban készítem el.Rácson hagyom kihűlni.

Sok sikert az elkészítéséhez,és jó étvágyat kívánok J













" Csinálj minden nap olyat, ami boldoggá tesz, hogy a lélek szeressen benned lakni! "