A kovász szárítása nagyon hasznos.Sajnos előfordul,hogy valami gond akad
a hűtőgépben lakó 3 és fél éves anyakovászommal ,és tönkre megy.Nagyon jó megoldás arra is,ha huzamosabb ideig nem sütök,vagy kirándulni megyek és nincs aki gondoskodjon Trudiról.Nem esek pánikba ha készítettem
száraz kovászt a rosszabb időkre.Van arany tartalékom.Altalában olyankor készítem,ha
marad ki aktív kovászom,ha elszámoltam magamat,nem dobom ki.Ezen kívül
ajándékozhatunk, és tartalékolhatunk belőle az utókornak.A régi szép időkben
a kovászt hozományként kapta az ifjú menyecske az édesanyjától.Ezért
hallhatunk több generációs,akár száz
éves kovászokról is.Sajnos mára ez
a hagyomány kihalt,de nagyon remélem,hogy
újra élesztjük ezt a csodálatos hagyományt.
Elkészítése:
Az aktív
vadkovászomat egy spatula segítségével
egy sütőlemezre,vagy műanyag tálcára kenem.
Vékony réteget
kenek,hogy gyorsabban száradjon,nehogy alulról penészedjen.Egy villával
csíkokat húzok benne,így még gyorsabban szárad.Száraz,meleg, akár huzatos
helyre teszem szikkadni.Két nap után kezd felperegni.
Ha gyorsítani
akarok a folyamaton,30 fokos sütőben légkeveréssel teszem,de egy fokkal se
lehet több!Károsíthatja a kovászt.
Amikor teljesen
felpereg,apró lemezkékre darabolom,le lehet őrölni is,én nem szoktam.Kint
hagyom még egy napig,hogy csontszáraz legyen.Fűtőtest közelében vagy nyáron
kint a szabad levegőn egy gézlappal letakarva.Ez után nem marad más dolgom,mit természetes papír
zacskóba,vagy lenvászon anyagba
csomagolom,megjelölöm és száraz helyen tárolom magam és talán az utókor számára is.
A szárított kovász újraélesztéséről a következő bejegyzésemben olvashattok.
A szárított kovász újraélesztéséről a következő bejegyzésemben olvashattok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése